Iain M. Banks: Ellentétek

Banksnek nagy híve vagyok, na nem mondom, hogy minden könyvét olvastam (van neki vagy 25 regénye, amiből magyarul eddig 9 jelent meg), de amit kézbe vettem tőle, az mind eléggé tetszett. Rendkívül termékeny író, évente megjelenik egy könyve, és nemcsak sci-fit ír, hanem "rendes" regényeket is (ezeket Iain Banks néven adja ki, M betű nélkül). Az űropera avatott művelője, a SF regényeiben mindig lehet számítani arra, hogy vicces nevű intelligens űrhajókkal, bolygóközi diplomáciával, intergalaktikus háborúkkal és egyéb izgalmas dolgokkal fogunk találkozni.
Ezért is volt meglepetés ez a könyve (amiről nem tudtam sokat, de mivel most jelent meg az Agavénál, és lehetett belőle recenziós példányt kérni, gyorsan lecsaptam rá). Ez a regény ugyanis nem sci-fi. Talán fantasynek lehetne nevezni inkább, vagy egyszerűen mesének, mindenesetre a fenti elemek teljesen hiányoznak belőle. Egy középkori fejlettségi szinten álló, a magas technológiától még nem érintett civilizációba nyerünk betekintést, ami egyébként lehetne akár a Földön is, ha a társadalmi szerkezetet nézzük. A történet két szálon fut: az egyik a királyt és doktorát kíséri figyelemmel, a másik egy távolabbi vidék kormányzóját és annak testőrét. A cselekmény két vonalát vékonyka, tétova szálak kötik össze, lehet sokat találgatni, hogy vajon mi is az összefüggés.
Csakhogy ebben a könyvben Banks eljátszott azzal a lehetőséggel, hogy mi van akkor, ha nem mindentudó az elbeszélő. Ha a szálak nem lesznek se kibontva, se elvarrva, de még csak össze sem érnek rendesen. Értem a koncepciót, de nem érzem úgy, hogy jól oldotta meg. Nekem inkább befejezetlennek tűnik ettől a regény, átgondolatlannak. A borítón beharangozott duplacsavar szerintem nem volt dupla, de még különösebben meglepő sem.
De más téren is érzek hiányosságokat. Például felvet bizonyos etikai kérdéseket, amelyek érdekelnének - be lehet-e avatkozni egy másik kultúra működésébe, hogy a te felfogásod szerint jobbá tedd azt; a hatalom és az erőszak kérdése, különösen férfi-nő viszonylatban -, de igazán elgondolkodtatót számomra nem mondott, kicsit sekélyes maradt. A legnagyobb bajom pedig az volt, hogy egyik szereplő sem tudott igazán érdekelni, nem ragadta meg a fantáziámat, nem akartam azonosulni vele. Persze Banks hősei mindig nagyon emberiek, sőt gyarlók, tele vannak hibákkal, de ettől még minimum érdekelni szoktak, sőt van, akit kifejezetten rokon léleknek éreztem (például a Steep Approach to Garbadale elbeszélőjét). Itt viszont a sok szereplő közül egyik sem vitt magával.
Mindettől függetlenül kellemes olvasmány, de szerintem nem a legjobb könyve Banksnek. Ha valaki most kezdené az ismerkedést a szerzővel, ajánlanám például A játékmestert, vagy angolul olvasóknak a nem science fiction könyveit, például a fent említett Garbadale-t vagy a The Businesst.
A végére hadd biggyesszek oda egy nagy piros pontot a fordítónak, Gálla Nórának az igényes és gördülékeny fordításért, valamint a kiadónak a rendesen korrektúrázott szövegért. Sajnos mostanában egyik sem magától értetődő, úgyhogy nagyon örültem neki.