hogy miért is

Már régen úgy érzem, hogy a hatkor kelünk nem fedi le azt, aki én vagyok, meg amit én csinálok, de nem igazán akartam amolyan vegyes bloggá tenni, ahol mindenről szó van. Úgyhogy azt inkább meghagyom kiccsaládom életeseményei dokumentálásának céljaira, emitt meg arról kezdek el írni, amit akkor csinálok, amikor a gyerek alszik (hamarosan ugyanez többes számban). Meg arról, ami a családi életen túl foglalkoztat meg a fejemben jár, de eddig nem vettem rá magam, hogy írjak róla. (Az ilyen tárgyú/jellegű gondolatoknak a mennyiségére magam is kíváncsi vagyok. Úgy érzem, egy ideje egyre több, de persze most jön a második bébi, és alighanem újra be fog kapcsolni pár hónapra a mindent felülíró képernyővédő. És akkor máris linkeltem a kedvenc blogomat, aminek az olvasása első számú szabadidős elfoglaltságom. [Egyébként úgy általában nem babákról szól, becsszó.] Illetve helyesbítek: kettes számú, mert az első a Moly.)
Biztosan lesz szó könyvekről, filmekről meg tévésorozatokról; néha talán zenéről is, bár azt mostanában elég ritkán tudok hallgatni; szerintem írni fogok a főztömről is (aki tudja, milyen ritkán [és mennyire rutintalanul] főzök, az érzi ebben a humort, de azért van pár receptem, amire büszke vagyok); és ha olyan szerencsések leszünk, hogy néha eljutunk egy-egy koncertre, vagy sikerül elmennünk múzeumba, várost nézni vagy hasonló, akkor arról is feltétlenül. (Erre azért a következő hónapokban nem nagyon számítanék.)
És hogy kinek van szüksége még egy könyves-filmes blogra, amikor már Dunát lehetne rekeszteni az ilyenekkel, meg amúgy is mindenki ugyanazokat a könyveket olvassa és ugyanazokat a filmeket nézi, és ott van a Moly meg az IMDb meg a Rotten Tomatoes, meg amit akarsz?
Nekem, nyilván.