He knew only that the child was his warrant. He said: If he is not the word of God God never spoke.(Csak azt tudta hogy a gyerek igazolja az ő létezését is. Azt mondta: Ha a fiú nem Isten igéje akkor Isten sosem szólalt meg.)
Engem rögtön a második oldal tetején, ezzel a mondattal kilóra megvett McCarthy. Ettől kezdve bármilyen szörnyűséget írt, imádtam ezt a könyvet. Márpedig szörnyűség volt bőven. Egy apa és fia vándorolnak a nukleáris télben, egy megszűnt civilizáció romjai között. El akarnak jutni a tengerpartra, hátha ott egy kicsit melegebb lesz. Az út veszélyes, ennivalót egyre nehezebb találni, a kevés életben maradt embert jobb elkerülni. Az anya már korábban otthagyta őket, megadta magát a totális kilátástalanságnak. A pisztolyban még két golyó van, arra elég, hogy ha kell, az apa gyorsan végezzen mindkettőjükkel. De a férfi erre az eshetőségre gondolni sem akar; reménykedik, mindent megtesz, hogy életben tartsa a fiút - de állandóan ott a kérdés: mire tartja életben? Milyen jövő van még egyáltalán? És ha életben is marad a gyerek, hogyan óvhatja meg attól, hogy legbelül belehaljon mindabba, amit átélnek?
Fájdalmas és gyönyörű regény. Nem tudok többet írni róla, nem is akarok. McCarthy mondatai vakító szépséggel ragyognak akkor is, amikor egy teljesen embertelen világról ír. Nemrég jelent meg magyarul is; vegyétek, olvassátok.
Bejegyzések
1 megjegyzés:
Szia Juci !
Én épp most olvasom, alig tudom letenni, pedig egy cseppnyi optimizmus sincs benne, mégis vonz magához.
Megjegyzés küldése