A könyvtárban akadt a kezembe ez a regény, a fülszöveg érdekesnek tűnt, úgyhogy hazahoztam. A regény főszereplői egy házaspár-agytröszt, akik egy különleges kutatócsoportot vezetnek. Legújabb megbízásuk az, hogy az erőszakos viselkedés idegi eredetű okait kutassák, amiből érdekes felfedezések születnek. A tézisük az, hogy az erőszak nem természetes evolúciós fejlemény az emberben, hanem a káros környezeti hatások okozta fertőzés, amely járványszerűen egyre szélesebb körökben terjed. A világ mai állapotát tekintve lassan mindenkit elkap az epidémia, még a főhősök sem érezhetik magukat biztonságban. Valakinek ugyanis nincsen ínyére az elmélet, amellyel előrukkoltak - és amelyet természetesen publikálni szándékoznak -, és a súlyosan várandós asszonyt elrabolják. A szülés időpontja közel, de hogy vajon ki rabolta el és hova vitte a nőt, azt a férje csak akkor tudja megfejteni, ha a hátrahagyott apró információmorzsákból rekonstruálni tudja, min is dolgozott pontosan a felesége.Látszik, hogy Hecht alaposan beleásott a témába, nagyon erős a könyv tudományos oldala, főként a pszichológiai elméletek, fejtegetések. Foglalkozik a fajgyűlölettel, a sorozatgyilkosok elméjével, a vallási ellentétekkel. Az elmélet, amit felvázol, még hihetően is hangzik, mindenesetre semmiképpen nem gagyi. A történetszövés is elég tisztességes, bár talán kicsit rövidebb is lehetett volna az egész. Ami viszont nekem döbbenetes volt egy alapvetően korrekt könyvben, hogy a szerelmi jeleneteket és a férjnek a feleséggel kapcsolatos gondolatait a legrosszabb Júlia-füzetek színvonalán írta le. Ezek a csöpögős részek úgy kellettek a regénybe, mint marhapörköltbe a karamellrúd. Ez súlyosan bosszantott, és rendesen csökkentette számomra a könyv élvezeti értékét, de azért nem tántorítanék el senkit a regény elolvasásától, mert kétségkívül ad agyi muníciót. Ki tudja, hátha valakinek más a gusztusa, és a romantikus részek is jobban bejönnek neki.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése