Julia Navarro: The Bible of Clay - Az Agyagbiblia

Ezt a regényt egy könyvvásáron vettem fillérekért, és nagyon örülök, hogy nem adtam érte sok pénzt, mert elég nagy csalódás volt. Az alapötletben pedig lenne potenciál: a történet néhány agyagtábla körül forog, amelyekre a teremtés történetét jegyezte fel egy ókori írnok, akinek személyesen Ábrahám, a pátriárka diktálta az ősi elbeszélést. Ezeket a táblákat keresi régészek egy csoportja, akik közül persze nem mindenki az, akinek mondja magát. A helyszín Irak, az időpont 2003 eleje, közvetlenül az amerikai invázió előtt.
A történet voltaképpen három szálon fut: a jelenben, amikor az ásatás zajlik; a (relatíve) közelmúltban, a II. világháború idején, amikor az egyik szereplő sötét múltjába tekinthetünk be; és a harmadik szálban néha bepillantást nyerünk az ókori írnok, Shamas életébe - számomra ez lett volna a legérdekesebb, de ez a legvékonyabb szál a történetben, a végére szinte mintha el is felejtette volna az írónő.
Szóval lett volna itt lehetőség valami izgalmasat írni, de Navarrónak ez nem sikerült. Felvonultat körülbelül ötven szereplőt, és ezeket próbálja mozgatni, de egy igazán jól megformált jellemet sem találunk, és nagyon nehéz bármelyiket is megkedvelni vagy legalább aggódni a sorsáért. Tény, hogy a szerző spanyol, és én az angol fordítást olvastam, de nyelvileg semmi többletet nem vitt bele; nem volt egy jó párbeszéd, egy magával ragadó leírás vagy legalább egy jó hasonlat sehol. (Nem tudom, ez mennyire az író vagy a fordító hibája, nekem a fordítás korrektnek tűnt, de sótlan, fantáziátlan volt az egész szöveg.) És amit a legjobban hiányoltam: úgy éreztem, semmi háttérmunkát nem végzett a szerző. Nem tudtam meg semmit Irakról azon túl, hogy Szaddám egy szörnyeteg, és a szegény, elnyomott nép szívja meg mindig; nem tudtam meg semmit arról, hogyan zajlik egy ásatás, hogyan dolgoznak a régészek; nem tudtam meg semmit az ókori mezopotámiai ember életéről; nem olvastam egy érdekes gondolatot sem például a vallások keletkezésével kapcsolatban, amire az Ábrahám-vonulat kiváló lehetőséget adott volna. Jaj, és iszonyú közhelyes volt a náci történetszál. És mindezt 600 oldalon. Szóval azt mondom, semmit nem veszítetek, ha ezt a könyvet kihagyjátok.