Thomas Levenson: Newton and the Counterfeiter

Ez a könyv megtévesztett a vásárláskor, a borító és a fülszöveg alapján ugyanis azt hittem, krimi lesz, amolyan "híres ember nyomoz" típusú fiktív bűnügyi történet, de amikor olvasni kezdtem, rájöttem, ez bizony életrajz. Ilyesmit ritkán olvasok, de nem bántam meg, érdekes és jól megírt könyv ez.
Levenson bemutatja Newton egész életpályáját, kezdve azzal, hogy amikor Isaac kétéves volt, korábban megözvegyült anyja újra férjhez ment, és őt lepasszolta a nagyanyjához, majd szült még három gyereket. Engem érzelmileg már itt megragadott a szegény félrelökött bébi-Newton képe. Az sem lehet véletlen, ahogy Levenson rámutat, hogy a felnőtt Newton sosem engedett magához közel senkit, vagy inkább önmagának nem engedte meg, hogy érzelmileg függjön másoktól - egyetlen sikertelen (és egészen szívbemarkoló) próbálkozást kivéve.
De visszatérve az ifjúkorra, Isaactől azt várta az anyja, hogy legidősebb gyermekként vegye át a gazdaság vezetését, amire viszont ez az elme képtelen volt. Mindenáron tanulni szeretett volna, tanulnia kellett, amit viszont a drága mama nem volt hajlandó anyagilag komolyabban támogatni, így Newton a szegény diákok egyikeként kezdte meg tanulmányait Cambridge-ben, és a csekélyke otthonról hozott pénzét azzal volt kénytelen kiegészíteni, hogy tehetősebb diákoknak szolgai feladatokat végzett - felszolgált az asztalnál, tűzifát hordott, ürítette az éjjeliedényt. De ez nem akadályozta meg abban, hogy - a korban még kötelező arisztotelészi kurrikulumot félredobva - az új tudományban mélyedjen el: matematikai és fizikai problémák izgatták. Levenson laikusok számára is érthetően foglalja össze Newton legfőbb tudományos gondolatait néhány fejezetben, amit én meg sem fogok kísérelni visszaadni, de izgalmas volt olvasni.
Newton felfelé ívelő pályájával párhuzamosan egy másikat is megrajzol Levenson, mégpedig William Chalonerét, aki a kor legtehetségesebb pénzhamisítója volt. Az ő sorsával bepillantást nyerünk a 17. század londoni alvilágába, ami egészen döbbenetes világ lehetett, már persze ha életben tudtál maradni. Londonba áramlottak az elszegényedett, földönfutóvá lett vidéki emberek, de ott egyáltalán nem volt olyan egyszerű az élet, mint gondolták; nem véletlen, hogy nagy részük rövid úton kriminalizálódott vagy éhen halt. Chalonernek esze és tehetsége is volt ahhoz, hogy élni tudjon ennek a kaotikus városnak a lehetőségeivel a (relatíve) gyors meggazdagodásra. Néhány tétova próbálkozás után (többek között erotikus játékszereket is árult) felismerte a lehetőséget a pénzhamisításban, ami olyan mértéket öltött a 17. századi Angliában, hogy már komolyan veszélyeztette az állam stabilitását. A probléma kétélű volt: egyrészt a régi pénzérmék pereme nem volt barázdált, ezért az úgynevezett clipperek (csippentők) lereszelgettek kisebb darabokat az érmékből, és ezekből öntöttek újakat. Másrészt a kontinensen az arany olcsóbb volt, mint Nagy-Britanniában, így a nyerészkedők beolvasztották a brit ezüstöt, rudakat öntöttek belőle, és áthajóztak vele Amszterdamba, ahol több aranyat kaptak érte.
Az államnak egy grandiózus elmére volt szüksége a krízis megoldásához, és itt lépett be a képbe Newton. Tudtátok, hogy évtizedekig igazgatta a Királyi Pénzverdét, és hogy neki köszönhető, hogy Nagy-Britannia kilábalt ebből a monetáris válságból? Levezényelt egy óriási pénzverési akciót, amelyben az országban használt fémpénzeket szinte teljességgel kicserélték. Amikor pedig ez lezajlott, felvette a harcot a pénzhamisítók ellen, és köztük is a legnagyobb ellenfele volt William Chaloner. Sajnos a zseni és a bűnöző összecsapása nem volt annyira izgalmas, amennyire a borító és a fülszöveg ígérte, tulajdonképpen a vége felé kicsit leeresztett a történet, de ezzel együtt is örültem, hogy így "mellényúltam".
Levenson döbbenetes mennyiségű kéziraton, levélen, feljegyzésen nyálazta át magát, erről is tanúskodik a könyv utolsó hetven oldala, amely a jegyzeteket, a bibliográfiát és a mutatót tartalmazza. Ezek a valódi tudományos publikáció rangjára emelik a könyvet, de senkit ne tévesszen meg ez az óriási apparátus: mindez a hétköznapi olvasó számára egész nyugodtan figyelmen kívül hagyható - én is így tettem -, a könyv maga pedig élvezetes, fordulatos, humorral teli nyelven szól hozzánk. Kicsit közelebbről megismertem a modern tudomány egyik legnagyobb elméjét, bepillantást nyertem az angol történelem egy érdekes szeletébe, és jól szórakoztam. Azt hiszem, ez egy életrajzi könyvtől nem kevés.