Mezei-Horváti M. Attila: Gombi, a pókból lett tündérfiú

Az úgy volt, hogy Bence és Anibell a Cser Kiadónál jártak, kaptak egy recenziós példányt a Gombiból, és alighanem én voltam az első kiskorú gyermekkel rendelkező moly, aki szembejött velük, úgyhogy nekem nyomták a kezembe. :) Kissé lassan fejeztük be, bár nem olyan nagyon hosszú - 60 oldalas, közepes méretű füzetkéről van szó -, de hát nem mindig tudom befolyásolni, hogy mi legyen az esti mese.
Gombi egy kis pókgyerek, akit befogad egy szegény házaspár, akik nagyon vágynak gyermekre, de nincs nekik, így a kispókot saját fiukként nevelgetik. De a pókok ugyanúgy be vannak oltva a mehetnékkel, mint az embergyerekek, úgyhogy Gombi - a népmesei legkisebb fiú módján - egy nap fogja a tarisznyáját, és elindul világot látni. Rögtön találkozik is egy nagy bajba esett tündérkirálylánnyal, akit hősiesen megszabadít, amiért jutalmul a tündérkirálynő tündérfiúvá változtatja. De van még feljebb is a szociális létrán: az igazi tündéreknek szárnyuk is van, meg varázstudományuk, csakhogy azért meg kell szolgálni, ki kell járni az élet iskoláját. Úgyhogy Gombi továbbindul, keresi a még nagyobb kalandokat, amik jönnek is tömegével.
Klasszikus népmesei elemekből építkezik Gombi története: próbatételek, ellenségek, segítséget kérők, segítők, varázseszközök követik egymást a mesében - Propp elégedetten bólogatna. Aranyos, hagyományos varázsmese, kicsit az eredetiséget kérném számon rajta, de lehet, hogy kár is lenne, mert ez nem az a műfaj, amiben nagyon eredetieskedni kell. Azt el kell mondani, hogy Borbás Zoltán illusztrációi nagyon sokat dobnak az egészen, a pozitív szereplők nagyon aranyosak (kedvenceim a gyíkok), a gonoszoktól viszont még én is féltem, olyan randa nagy pókokat rajzolt.
Picit próbáltam utánanézni a szerzőnek, és a Google megmondta nekem (igaz, csak a harmadik oldalon, addig a könyváruházak tolakodtak), hogy egy nyugalmazott református lelkészről van szó. Megtaláltam továbbá a mesekönyvhöz írt előjátékot, amely részben választ ad arra a kérdésre, hogy miért is kell egy póknak tündérgyerekké változnia, miért nem jó neki póknak lenni (ami persze egy mese logikájának teljesen megfelelő törekvés, ahol a főszereplő mindig a siker, gazdagság stb. felé halad, ez alighanem afféle posztmodern nyavalygás a részemről).
Talán a hároméves Andrisnak még egy picit hosszú és összetett volt a történet, inkább 4-5 éves kortól ajánlanám, főleg hogy van benne csihi-puhi is bőven. Egyébként bátorságot, hűséget, állhatatosságot, szóval csupa pozitív értéket közvetítő, de nem szájbarágós, kedves mese.