2010. január 11.

Ez a mi Földünk 2

Szombaton ismét kaptunk egy kis ízelítőt a globális felmelegedésből: idén már harmadszor esett a hó, és meg is maradt, ami Belgiumban nem mondható szokványosnak. (Persze még csak három éve élünk itt, de azért nem így képzeli az ember az óceáni éghajlatot.) Ennek örömére el is mentünk megnézni egy kiállítást pontosan erről a témáról: a Föld ökológiai helyzetéről, a klímaváltozásról, fenntartható fejlődésről és hasonlókról. A nagy havazásban semmi forgalom nem volt reggel tízkor, Dezső szívta is a fogát, hogy milyen hülyék vagyunk, hogy ilyen időben nem maradtunk otthon inkább; a kiállítócsarnokhoz érve a lámpánál majdnem belecsúsztunk az előttünk levő autóba, annyira csúszott az út. Így a kiállításon is alig voltak rajtunk kívül, amit egyáltalán nem bántunk.
A kiállítóhely egy régi vasöntödéből átalakított kulturális központ, a Tour&Taxis. Éttermek, üzletek is vannak, de szombat reggel totális kihaltság volt. (Néhány ajtón pedig ősrégi Tungsram-matricákat láttunk...) A kiállítás leginkább az iskoláskorúakat célozta meg szerintem, de mi is élveztük. Nagyon sok interaktív, belenyúlkálós dolog volt, és szórakoztató módon nagyon sokat lehetett tanulni. Szerintem mi ebben a témában elég tájékozottak vagyunk, mert mindkettőnket nagyon foglalkoztat, de még így is megtudtunk új dolgokat, szembesültünk olyan tényekkel, amelyekre eddig nem is gondoltunk. Nagyon tetszett, hogy sok kortárs művészeti alkotás - fotók, festmények, installációk - erősítette a kiállítás üzenetét. Jó néhányat meg lehet nézni itt (alul, a képeknél).
Négy nagyobb részből állt a kiállítás. Az első - A Föld ideje - a Föld és a földi élet keletkezését mutatta be. A szemléltető módszer az volt, hogy a Föld körülbelül 4,6 milliárd éves történetét úgy lehet elképzelni, mintha lenne egy 4568 kötetes könyvtár (lásd itt pl. a 40. képet), amelyben minden könyvnek ezer lapja van. Minden lap ezer évet jelképez a földtörténetben, vagyis minden egyes kötet egymillió évet. Nem mindegyik kötet izgalmas olvasmány, hiszen a földrajzi és élettani változások nagyon lassan, óriási skálán játszódnak le. De egy-egy kötet nyitva volt az érdekesebb fejezeteknél: a földkéreg és a légkör kialakulása, az első életformák megjelenése, a klíma változásai az évmilliók folyamán stb. A "könyvekből" három nyelven (angol, francia, holland) kiolvasható infót testetlen hangok is sutyorogták apró hangszórókból, ami a félhomályos helyiségben elég hátborzongató hatást keltett - nem igazán tudom, mi volt ezzel a céljuk (lehet, hogy a fiatalokat ez jobban megfogja, végül is leginkább nekik szólt ez a kiállítás).
A következő rész, amely Az ember ideje címet viseli, a modern civilizációk életmódjának az ökoszférára gyakorolt hatását mutatja be. Itt kezdett igazán izgalmas lenni. (Az egyetlen zavaró dolog, hogy baromi hideg volt, nagykabátban járkáltunk körbe, és még így se esett jól leülni pl. De amikor tele van iskoláscsoportokkal a hely, biztos nem ennyire sarkvidéki a klíma.)
Egy hosszú folyosóról kétoldalt nyíló kisebb helyiségekben egy-egy problémakörrel ismerkedhettünk meg. Az első például a világ vízgazdálkodásáról szólt: ha jól emlékszem, egy amerikai átlagpolgár naponta 400 liter vizet használ, míg egy (feltehetően nomád) afrikai 20 litert. Amire nem is gondolunk: a fogyasztási cikkekben is van rejtett vagy virtuális vízfelhasználás (pl. egy kiló búza többezer liter víz felhasználásával "készül", de még egy számítógépes chip legyártásához is 30 liter víz kell, nem beszélve a ruháinkról stb.), ami alapján kiszámítható, mekkora a vízlábnyomunk. Egy másik helyiségben az energiafelhasználásunkról volt szó: a lakhelyünk, utazásaink, életmódunk igényelte energiamennyiségről, ami természetesen szintén nagyon egyenlőtlenül oszlik el a különböző országok között. Ismét másik helyiségben a népesség életkorbeli megoszlásáról és a gyógyszerek hatásairól volt szó, a következőben az élelmiszerek termelésének és fogyasztásának megoszlásáról, hatásairól. Az utolsó helyiségben egy "miniközértbe" léptünk be: az egyes polcokra helyezett termékek vonalkódját leolvasva megnézhettük, mekkora szénlábnyomot hagyunk magunk után, ha pl. megiszunk egy üveg argentin bort vagy megeszünk egy tálca új-zélandi kiwit. (Döbbenetesen nagyot. Örök dilemmám egyébként, hogy az almán meg a sápadt belga paradicsomon kívül milyen zöldség-gyümölcsöt együnk télen. Minden olyan messziről jön.) Végül az urbanizációról és a közlekedésről szóló szekció vezetett át a következő részbe.
Ez a rész - Az időjárás - az előzőekben bemutatott emberi tevékenységeknek a klímára gyakorolt hatását mutatja be. Egy óriási teremben a földbolygó képe borította a padlót, rajta helyenként veszélyeztetett állatfajok képeivel, amelyek a falon is szerepeltek nagyobb méretben, rövid leírással arról, miért fenyegeti őket a kihalás veszélye. A következő teremben egy szemléletes kis videót lehetett megnézni az üvegházhatás működéséről; itt nagyon tetszettek a papírülőkék, amelyekre le lehetett ülni, simán vennék ilyet itthonra is. Egy makett és egy videó bemutatta az Erzsébet hercegnőről elnevezett belga állomást az Antarktiszon, ahol a klímaváltozással és a biodiverzitással kapcsolatos kutatásokat végeznek. Illetve volt még egy teszt arról, hogy az egyes időjárási zónákban milyen élőlények fordulhatnak elő.
Az utolsó rész A cselekvés ideje címet viseli, és elsőként az - azóta már a történelembe nagy csalódásként bevonult - koppenhágai klímacsúccsal kapcsolatos várakozásokat ismerteti. Itt inkább gyorsan továbbmentünk. Én ettől a résztől vártam a legtöbbet, de már eléggé sietnünk kellett, hogy Andrissal időben hazaérjünk, így nem tudtam sokat időzni. Mindenesetre voltak "szavazóhelyiségek", ahol olyan kérdésekről lehetett véleményt nyilvánítani, hogy szeretném-e, ha lenne "szénadó", vagyis a CO2-kibocsátásért beszedett adó, ami egyformán illetné a magánszemélyeket és a cégeket is; vagy hogy mit gondolok az intelligens energiaszolgáltató hálózatról, amely az igények prioritásának megfelelően osztaná el a rendelkezésre álló (lehetőleg megújuló energiaforrásokból származó, így nem mindig egyenlő mennyiségű) energiát, vagyis lehet, hogy lekapcsolná a szárítógépet, ha úgy érzi, most másra kell a kakaó; stb. Megmérhettük az ökológiai lábnyomunkat (bár elég nagy vonalakban), és válaszolhattunk arra, milyen változásokat tudunk elképzelni az életünkben, amelyek által csökkenthető lenne ez a lábnyom. (Ez is elég általános volt, sajnos nem adott új ötleteket.) A kiállítás katalógusa még felvet néhány érdekes kérdést (sajnos csak franciául vagy hollandul van), de ezekről már kinek-kinek magának kell gondolkodnia vagy eszmét cserélnie.
Összességében nagyon jó szerintem a kiállítás; színes, érdekes, nagyon sok az interaktív rész; nem véresszájúan környezetvédő, de élesen rávilágít a problémákra. Jó a koncepció és befogadható a mennyiség. Jó lenne valami ilyesmi otthonra is.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.