Frédéric Beigbeder: 99 francs - 1999 Ft

Octave egy reklámcég kreatívja; dúskál a pénzben, kokainban és prostituáltakban, látszólag élvezi az életet. Valójában azonban hányingere van attól, amit csinál, amit képvisel: abból, hogy a reklám (vagyis a hazugság) uralja a világot, hogy ő szabja meg ma, mire vágyjon holnap az utca embere. Tulajdonképpeni célja az, hogy kirúgassa magát a cégtől, ezért kezdi el írni ezt a könyvet is, de pályája - minden próbálkozása ellenére - egyre csak felfelé ível. (Na, azért nem próbálkozik olyan erősen szerintem.) Nem akarok sokat elárulni a történetből, mindenesetre nem egy lányregény, hepiendet sajnos nem ígérhetek, de nem is lenne őszinte, azt hiszem.
Vegyesek az érzelmeim a könyvvel kapcsolatban. Az elején nagyon megfogott, főleg a stílusával: jó szövegei vannak Beigbedernek, sok az emlékezetes, idézhető mondat (itt van néhány példa), és az egész reklám- meg multicégellenes üzenettel nagyon egyet tudok érteni. Ugyanakkor egy idő után zavarni kezdtek az ellentmondások a főszereplő karakterében. Ha ennyire utálja az egészet, miért nem lép ki? Ha megbánta azt, ahogyan a volt barátnőjével viselkedett, és folyton ezen eszi magát, miért nem lép valamit? Néha cinikus, néha érzelgős, egy bizonyos epizódban pedig számomra teljesen érthetetlenül érzéketlen. Nem mintha ne tudnék elképzelni ilyen emberi gyengeségeket és ellentmondásokat, csak ha valakiben ennyire nincs gerinc, akkor szerintem ne is moralizáljon. Nekem ez valahogy nem passzolt össze.
A másik, hogy a reklámvilág gyalázása, az eleinte még szórakoztató egymondatosok egy idő után ismétlik önmagukat, unalmassá válnak. Persze ha Octave megcsömörlik, akkor ezt mi se kerülhetjük el, csak nem biztos, hogy ez produktív az olvasási élmény meg a levonandó konzekvenciák szempontjából. Picit azt is éreztem egy idő után, hogy nagyobb súlyt fektetett ezeknek a hatásos kijelentéseknek a megfogalmazására, mint a koherens történetvezetésre, nekem kicsit széteső volt.
Azért azt még hozzáteszem, hogy valószínűleg magyarul is el fogom olvasni, mert most először éreztem azt, hogy az eredeti nyelven való olvasás, ahelyett, hogy teljesebbé tenné az élményt, elvesz belőle. A könyv ugyanis finoman szólva is erős nyelvezettel van megfogalmazva, és ugyan értem a megfelelő francia szavak jelentését, de messze nem hordoznak olyan erős konnotációt, nem festenek olyan élénk képet, mint a megfelelő magyar vagy angol szavak. Márpedig ez a könyv főképpen erre épít, és ez az én esetemben most elmaradt, nem tudta teljesen kifejteni a hatását. Így pedig nem biztos, hogy fair véleményt alkotni róla. Éppen ezért merem ajánlani az olvasását a kellőképpen edzetteknek, mert végső soron elgondolkodtató olvasmány. Ha az Amerikai psycho neked sok volt, ez talán emberibb, emészthetőbb lesz; de a Harcosok klubját előbb ajánlanám (bár még nem olvastam, de a film alapján azt feltételezem, jó lehet). Ajánlom továbbá a téma - immár magyarul is megjelent - alapművét, a No logót Naomi Kleintől.