Peur(s) du noir - Fél(ek) a sötétben

Elég jókat olvastam erről az animációs filmről, úgyhogy rábeszéltem Dezsőt, nézzük meg. Nem köszönte meg, hogy megnézettem vele, mert elég félelmetes volt, bár én azt állítottam, hogy nem horror. :)
Voltaképpen nem is egy film ez, hanem hat fekete-fehér kisfilm, amelyek mindegyikének a témája a félelem. Két kisfilm rövidebb részekre szabdalva a film teljes hosszán végigfut, mintegy keretbe foglalva a másik négyet. Az első ezek közül - a filmet nyitó történet - egy Blutch nevű rajzoló tollából származik, amelyben egy gonosz öreg figurát látunk, aki négy hatalmas vérszomjas kutyát sétáltat. A kutyákat egyesével elereszti, azok meg mindig megtámadnak valakit, amit egyre véresebben ábrázol a rajzoló. Szerintem szimbolikusan értelmezhető a társadalmunk kritikájaként is, amitől mondjuk nem lesz kevésbé nyomasztó.
A második, szintén több részletben bemutatott szegmensben egy középosztálybeli nő kisszerű félelmeiről hallunk egyes szám első személyben. A szöveget teljességgel monokróm, nonfiguratív rajzok váltakozása kíséri (Pierre di Sciullo francia grafikus-tipográfus munkája), amelyek szinte hipnotikus erővel bírnak, és néha el is terelik a figyelmet a szövegről, de ha jól figyelünk, azt is észre lehet venni, hogy finoman alátámasztják, illusztrálják azt. Ez tulajdonképpen a film "pihentetős" része; semmi direkt horror, sőt az itt elbeszélt félelmek banálissága erős kontrasztot alkot a többi kisfilm rémálomtémájával.
Az első, egészben bemutatott szegmens Charles Burns képregényrajzoló munkája, egy klasszikus bogaras horrorsztori, amelyet Guillaume Depardieu mesél el fátyolos hangon egyes szám első személyben. A következő egy nagyon erős darab Marie Caillou-tól; egy japán kísértethistória, amelyben összefonódik a főszereplő kislány álma és valósága. Hátborzongató és kellőképpen bizarr.
Az ötödik szegmens, Lorenzo Mattotti munkája titokzatos kis történet egy nagy szörnyetegről, amely rettegésben tart egy békés kisvárost. A rajzoló némileg gumibaba testalkatú figurákat illeszt bele nagyon szép geometrikus terekbe, amiről nekem ez a kép jutott az eszembe.
Az utolsó történet talán a legjobb. Egy férfi nagy hófúvásban egy elhagyatott házban talál menedéket, és a sötétben felfedezi a korábbi lakók hátborzongató történetét. Richard McGuire rajzolta, egy részletet megnézhettek belőle itt.
Ha edzettebbek lennénk, még jobban tetszett volna ez a film; így azért nyomasztott kicsit, de kétségtelen, hogy vizuálisan nagy csemege volt. Hat és felet tudok adni rá, de csak mert beszari vagyok. :) Annak, aki jobban bírja a félelmeket, nagyon tudom ajánlani.