2010. január 2.

Lis(z)tomania

Az első könyves posztot kezdjük rögtön egy kis zenével, ma úgyis egész nap ezt dudorásztam:



(Megjegyzés: aki bármiféle értelmet ki tud hámozni ebből a dalszövegből, ossza már meg velem légyszi.
Töprengtem, hogy miről - melyik könyvről - is szóljon az első könyves bejegyzésem, aztán a dal címétől megihletve úgy döntöttem, hogy kielégíthetetlen maximalizmusom jegyében listákról fogok írni. Vannak ilyen listák, mindenki találkozott már legalább eggyel: csak arra jók, hogy az ember azt érezze, mennyi mindent nem olvasott még.
Ott van például - hogy kíméletesen indítsunk - a Nagy Könyv százas listája. Ez még nem is olyan rémisztő, kb. 25-öt nem olvastam belőle (nem tudom pontosan, mert van, amire nem emlékszem, hogy olvastam-e). Ez egy év alatt könnyen pótolható (lenne, ha pont ezek a könyvek érdekelnének életemnek ezen a pontján). De éppen ezért kiábrándító is ez a lista: csomó olyan könyv van rajta, amit olvastam, de nem biztos, hogy levenném a polcról még egyszer. Semmi meglepetés, semmi kihívás, és még csak nem is feltétlenül a legjobb könyvek.
Akkor már izgalmasabb ugyanennek az angol verziója, a Big Read kétszázas listája. Ebből már legalább a felét nem olvastam (megint csak nehéz megmondani, mert Terry Pratchett elég rendesen képviselteti magát a listán, és őszintén szólva már fogalmam sincs, mit olvastam tőle és mit nem), de az olvasatlanok nagy része is jól ismert, klasszikus regény, csak néhány (Magyarországon relatíve) kevéssé ismert könyv van közöttük. Azért ezt a listát már nagyobb kedvvel olvasnám végig (és fogok is belőle csipegetni).
Aztán ott van a Time Magazine két kritikusa, Lev Grossman és Richard Lacayo által összeállított százas lista az elmúlt 9 évtized legjobb angol nyelvű könyveiből. (Itt sokkal mutatósabb formában lehet végigböngészni.) No, ennek bizony már csak a negyedét olvastam, és úgy érzem, van is közte olyan, aminek érdemes lesz utánanézni.
Szintén angol nyelvű regényeket díjaznak 1969 óta a Booker Prize-zal, ami úgyszintén izgalmas kis lista. Ott van aztán az irodalmi Nobel-díjasok listája, amiből szintén lehet szemezgetni, bár nem egy-egy könyvért, hanem a szerző teljes munkásságát figyelembe véve ítélik oda, tehát mindenki maga választhat, mit szeretne az adott szerzőtől olvasni. (Itt meg itt lehet ötleteket szerezni.)
És az überbrutál, befejezhetetlen, minden maximalista olvasó és listamániás rémálma: az 1001 könyv, amelyet el kell olvasnod, mielőtt meghalsz. (Eredetileg könyvként jelent meg, de a magyar kiadásról nem hallottam jókat.) A kell szóval persze nem értek egyet, és különben sem fog sikerülni, de ennek a listának az a nagy erénye, hogy nemcsak angol nyelvű műveket tartalmaz, hanem elég rendesen átbogarássza a világirodalmat. Egyszóval lehet belőle válogatni, csemegézni rendesen, sosem hallott szerzőket és könyveket felfedezni, és ezért már megéri. (Ha pedig szeretnéd tudni, mennyire reménytelen vállalkozás végigolvasni ezt a listát, töltsd le az Excel táblázatot innen, és lásd, milyen sok dolgod van még életed hátralevő részében. Nekem még kb. 850 hátravan...)
Update: időközben felfedeztem, hogy már a kölykök sem mentesek a listamánia szörnyű nyomása alól: van ám 1001 gyerekkönyv is, amit el kell olvasni, mielőtt felnősz. (A lista megtalálható itt, de nem tudok közvetlen linket adni hozzá, jobboldalt fölül a legördülő menüben az utolsó.) Számoljunk: az évenként 55,6 könyv. Magyarul hetente legalább egy. Az nem is vészes, igaz? Bár ahhoz, hogy A Gyűrűk Urát egy hét alatt elolvassuk, elég maratoni meseolvasó szessönöket kéne rendezni esténként...

3 megjegyzés:

tasiorsi írta...

A dalszövegek nagy része nekem elég nagy kihívást okoz értelemkeresés szempontjából, ehhez meg különösen nem tudok mit szólni. (Lehet pont ez tetszett meg Sofia Coppolának az énekesben. :D) Nekem tőlük az 1901 a nagy kedvencem egyébként. :)

A listákkal meg az a baj, hogy nem vagyok elég kitartó és gyors olvasó. :/

Juci írta...

Orsi, ne hagyd, hogy nyomasszon holmi lista, szemelgessél belőle kedvedre. Nehogy már egy lista mondja meg, mit fogsz olvasni életed végéig!

tasiorsi írta...

Ó, azért ennyire nem veszem komolyan (magam). :) De tény, hogy iránymutatónak, kedvcsinálónak nagyon jók.