Máté Angi varázsvilága

Többek között azért is nagyszerű a Moly, mert elég, ha egyvalaki ráakad egy mainstreamen kívüli szerzőre vagy könyvre, és bedobja a köztudatba egy kellően lelkes ajánlással, és máris akad még tíz olvasója. (Aztán húsz, aztán száz.) Különösen örvendetes ez akkor, ha magyar szerzőkről van szó, mint például Görgey Eta (alias Raana Raas), akinek a Csodaidők-tetralógiáját már ajánlottam régebben, vagy Máté Angi, akinek a könyvei most jutottak el hozzánk (ismét köszönet HArinak a két könyvért).

A Volt egyszer egy szerintem a legszebb mesekönyv, amellyel jelen pillanatban rendelkezünk (és van néhány); szépek maguk a mesék, és szépek az illusztrációk is. Első pillantásra talán furcsa egyik-másik, de a meséket elolvasva számomra teljesen helyére került mindegyik, visszaadják a kis történek kerekségét, sőt pufókságát. Mert ezek pufók, jóllakott mesék: állatok, növények, tárgyak, sőt elvont fogalmak - a hideg, a nyár, a sötét, a csend - kelnek életre, szólalnak meg, játszanak és táncolnak, mutatják a világ varázslatosságát, szépségét, és azt, hogy "íme, minden jó". A boldogság ott rejtőzik mindenben, a legegyszerűbb dolgokban, mint a kifli görbülete vagy a compók (tinca tinca) buborékja. Máté Angi nem tagadja le, hogy a világban van félelem, van ítélkezés, vannak konfliktusok, de ahogyan ezeket feloldja, azt szerintem tanítani kéne a gyerekkönyvek íróinak. Semmi didakszis, semmi ejnye-bejnye; igazi lélekápoló, léleképítő csemege gyereknek és felnőttnek egyaránt, mindez különleges, teljesen egyedi nyelven. Olvassatok bele itt.

A Mamóból ennek a világlátásnak az eredete bontakozik ki: az árván maradt kislányt, Angit a nagyanyja, mamó neveli egy szűk kis házban, sok szigorral, kevés kimutatott szeretettel - ma úgy mondanánk: ingerszegény környezetben. "Valamit ki kellett találni, amitől olyan puffosabb lesz a világ, hogy el lehet lenni benne, könnyebben. Merthogy nehéz volt azok nélkül a pátyolgatások nélkül meglenni" - mondja a szerző egy interjúban. Szóval ebből lettek a pufók mesék: a kislány a szemével és a képzelőerejével kelti életre, ruházza fel titkos értelemmel az őt körülvevő világot, miközben az emberi cselekedetek valódi mozgatórugói sokszor rejtve maradnak előtte. Rövidke kis könyv a Mamó, egy óra alatt elolvasható, de újra kézbe kívánkozik nyelvezete és gondolatai gazdagsága miatt. Nem vidám a történet, amit elmond, de nem keserűség vagy szemrehányás érezhető ki belőle, hanem inkább a hála, hogy volt mamó; a korai évekre a gyerekkor elfogulatlanságával, ítélkezés nélkül visszatekinteni tudó felnőtt hangja szól itt.
Élmény Máté Angi minden mondata; olvassátok.