Rafael Abalos: Grimpow - A láthatatlan út

Grimpow egy tizenéves fiú, aki pártfogójával, Dúrlibbal a - valahol Svájc környékére betájolható - képzeletbeli tartomány, Úllpens hegyeiben él, ahol nem kimondottan tisztességes módon tartják fenn magukat. Grimpow egy holttestet talál a hóban, akinél mindenféle csodálatos kincseket lel: ékszereket, aranyat, díszes tőröket, egy pecsétnyomót, egy levelet és egy különös követ, ami vörösen felizzik, amikor hozzáér, és megnyitja az egyszerű, paraszti származású gyerek elméjét mindenféle tudásra és bölcsességre. Ez a kő hosszú úton indítja el Grimpow-t, aminek a célja a templomosok titkaként is ismert kincs felfedezése, amelyre a pápa és a francia király is feni a fogát. Az év 1314, az az év, amikor a két fent említett úriemberre halálos átkot szórt a máglyáról Jacques de Molay, a templomosok utolsó nagymestere.
A történet izgalmas is lehetne - amolyan Da Vinci-kód stílusú fordulatos nyomozás középkori kulisszák között -, de nagyon rányomja a könyvre a bélyegét, hogy Ábalos a tizenéveseket célozta meg, közülük is szerintem a 12-15 éves korosztályt. A szöveg át van itatva egyfajta naivitással, ami szerintem nemcsak a felnőtt, de az idősebb tizenéves olvasók számára is picikét unalmassá teszi a könyvet. A szerző sokszor megismétel olyan információkat, amelyekről két oldallal korábban olvastunk, és ez némileg sértő az olvasó intelligenciájára nézve. A feladványok, amelyeket Grimpow-nak és segítőinek meg kell fejtenie, hogy a bölcsek titkára rábukkanjanak, meglehetősen egyszerűnek tűnnek. Amit még hiányoltam a regényből - márpedig egy ifjúsági regényben ez nagyon fontos lenne -, az a jellemfejlődés (vagy ha nagyon kritikus akarnék lenni, azt mondanám: a jellemek - Ábalos nem igazán tette lélegzővé a regényalakjait). Tetszett - és talán ez a legnagyobb erénye a könyvnek -, hogy valódi történelmi események és személyek közé szőtte be a történetet a szerző, és az is látszik, hogy igyekezett korhűen lefesteni, hogyan nézett ki egy középkori apátság, lovagi vár vagy katedrális; ugyanakkor valahogy tankönyvszagú az egész, nem volt olyan érzésem, hogy a való életet ragadta meg. Az viszont fura volt, hogy a történet fiktív szereplőinek és helyszíneinek fantasy regénybe illő neveket adott Ábalos - bár ez kétségkívül fantasy, de ez számomra a történelmi hűségre való törekvéssel ellentétesen hatott. (Nem tudom, egy átlagos 13-14 éves el tudja-e választani a valóságot a fikciótól ebben az esetben.)
Ami a befejezést illeti, némileg antiklimax volt, bár természetesen érthető, sőt várható volt a regény egészének ismeretében. De bevallom őszintén, én valami egészen science fiction befejezésben reménykedtem, minimum egy harmadik típusú találkozásban vagy a csillagok közé tett útban. Erre azt mondtam volna, tökös és meglepő befejezés. :)
Úgy tűnik, nagyon lehúzom ezt a könyvet, pedig tisztességes olvasmány a megfelelő korosztálynak, és még tanulni is lehet belőle a középkorról tényleg, szóval az egyedüli bajom az volt vele, hogy nem nekem íródott. Viszont azt gondolom, pörgős, látványos filmet lehetne készíteni belőle. Én digitális példányt olvastam, amiért köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak; a tördelés alapján úgy látom, esztétikus megjelenésű kötet lesz. A fordítás Babos Krisztina munkája.