Hanna - Gyilkos természet

Hát ez meg mi volt? Nem igazán tudom eldönteni, mi volt az alkotók célja ezzel a filmmel, hogy komolyan akarták-e venni saját magukat vagy sem. Picit vegyes volt az üzenet, amit küldtek.
Adott egy tizenhat éves lány meg az apja, akik valami okból a zord Északon, a világtól elzárva élnek, és egész napjukat kedélyes kiképzőtábori hangulatban töltik: célba lőnek, verekednek, futnak a hóban, mint a bolondok, esténként pedig Grimm-mesékből és elavult enciklopédiákból okítgatja a lányát az apa arra, milyen is a való világ. Majd úgy döntenek, hogy a leányzó bizony készen áll a nagy feladatra, amire egész életében gyúrta őt a papa, és akcióba lendülnek. Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, ami a film ötödik percében kiderül: a bérgyilkossá kiképzett kislány célpontja egy gonosz vörös hajú nő lesz, akit mondjuk nem kell félteni, már csak azért sem, mert maga is a lány életére tör minden eszközzel.
A tundrát elhagyva a leányzó hamar egy másik földrészen találja magát, egyben belevettetik a világba, ami jár némi zavarral mind hősnőnk, mind a világ számára (mivel Hanna elég ritkán produkálja a szociálisan elvárható válaszokat különböző fajta közeledésekre). Itt lép be a kedvenc szereplőm, egy tizenéves lány, akinek a családja felkarolja az egyedül kóválygó Hannát. Jessica Barden talán a Coronation Streetből (50 éve futó brit szappanopera, amelyben játszott egy-két szezon erejéig) hozta ennek a hihetetlenül pofonérett tinédzsernek ezt a rendkívül hiteles alakítását (bár kétlem), de mindegy is, a film fénypontja volt számomra. Az egész családnak elég jó szövegeket írtak, vicces volt ez a rész (kicsit az Easy A-beli családra emlékeztettek, kár, hogy a valóságban semelyik család nem ennyire humoros). A többi színészről: én bírom Saoirse Ronant, a csaj tényleg úgy néz ki, mint aki az űrből jött, nyilván nem véletlen, hogy ő kapta ezt a szerepet. Eric Bana mintha ott se lett volna kb., Cate Blanchett viszont riasztó volt a vörös hajú nő szerepében (and not in a good way, olyan volt, mint egy robot).
A történetről nem is mondanék többet, menekülés, üldözés, akció, egy Dan Brown valamelyik gyengébb regényébe illő csavar - tulajdonképpen a forgatókönyvet rohadtul összecsapták. Ami egy picit különlegessé tette ezt a filmet a vicces részeken kívül, azok az érdekes, jól fényképezett helyszínek voltak: egy izgalmas architektúrájú bunker, egy német panellakótelep (amelynek ablakaiból kb. ötezren néztek végig egy közelharcot anélkül, hogy hívták volna a rendőrséget; valószínű, mi, írókáim?), egy elhagyatott, bizarr vidámpark. De azért az nem jó jel, ha egy filmben a helyszínek izgalmasabbak, mint a történet. Ja, és még egy jó pont: a zenét a Chemical Brothers írta, és tök jól belesimul az akciójelenetekbe, néha szinte a harc és menekülés zajaiból alakul ki a zene.
Szóval azt mondanám, hogy hat és fél, egyszer meg lehet nézni, van, ami emlékezetes benne, de nem a sztori az.