Geert Kimpen: A kabbalista

Óóó, de nagy csalódás volt. Olyan jó értékeléseket kapott a Molyon, és hát nézzétek meg ezt a borítót, nem gyönyörű? Meg a téma is érdekes. Talán ha nem vártam volna ilyen sokat tőle, megbocsátóbb lennék. Ha kabbala-regény, akkor az ember olyasmiben reménykedik, mint A Foucault-inga, ehelyett inkább olyasmit kaptam, mint Az utolsó lisszaboni kabbalista, ami annyira gyenge volt, hogy önvédelemből el is felejtettem az egészet, csak a rossz emlék maradt meg róla.
A regény valós személyekről szól, Jichák Luria és Chájim Vital - és a regény más férfi szereplői - valóban léteztek, de az én szájízemnek túlságosan regényesítve, romanticizálva van a történet, dagályos az egész, minden nagyon drámai és hatásvadász. Főleg a női vonalon szaladt el a ló a szerzővel, elvégre a fent említett illusztris férfiak mellett élő nőkről nem szól a történetírás, úgyhogy ide lehetett kerekíteni valami nagyon szaftosat. A kabbala tanításait nagyon felszínesen karcolja, gyakorlatilag az öt legismertebb kabbalisztikus anekdotát idézi, és ezzel el van intézve a regénynek ez a része. Számomra egyáltalán nem tudta átadni a hit által megragadott ember élményét. A cselekmény maga nem is lenne rossz, talán lehetne belőle jó filmet forgatni megfelelő színészekkel, de iszonyatosan túl van írva az egész. Ami a legjobban idegesített, az a modoros, művészieskedő, mégis közhelyes szoftpornó, amivel tele van a regény. Idézem, hogy értsétek, mire gondolok: "Belenézett a lány ragyogó szemébe, és ajkával lassan a lány vágyakozón szétnyíló ajka felé közelített. Egymás arcának minden pórusát felfedezték ujjuk hegyével. Lángolt a szívük. Felszikrázott a levegő, mikor vágyakozva egymáshoz ért a medencecsontjuk. Szenvedélyüket felkorbácsolta az előttük álló kaland." (Attól inkább megkímélnélek benneteket, hogy mi történt a "fiú ágaskodó, körülmetélt vágyával" meg a lány "szűz templomával".)
És még ráadásul hosszú is a könyv. Ritkán érzem úgy, hogy időpocsékolás végigolvasni egy könyvet, de sajnos most ezt éreztem. (Mondjuk gyanút kellett volna fognom már akkor, amikor a szerző fotóját megláttam a borítón. Nekem egy regényíró ne vigyorogjon úgy, mint egy celeb, a mell alá kigombolt ingről nem is beszélve.)
Szigorú leszek: csak két és fél szefira.