J. K. Rowling: The Casual Vacancy (Átmeneti üresedés)

Hihetetlen, de ezt is sikerült befejezni. Kínlódás volt az eleje, még hangoskönyvben is, pedig az ugye kevesebb erőfeszítést igényel (ugyanakkor tovább tart). Semmit, semmit nem találtam ebben a könyvben abból, amitől annyira szeretem a Harry Potter-regényeket. Nyilván nem egy vicces, fordulatos, izgalmas regényt vártam, de azért azt igen, hogy jól legyen megírva. Hát... Ez nincs különösebben jól megírva. Rendkívül izzadságszagú. Azt érzem, hogy Rowling valami nagyon fajsúlyosat, nagyon jelentőset akart írni, amivel majd bekerül a szépirodalmi kánonba, de ezzel nem fog. Abból, hogy rendkívül hosszadalmasan, minden egyes arcizomrezdülést és alantas kis gondolatot regisztrálva ír le szereplőket és helyzeteket, önmagában még nem kerekedik izgalmas jellemrajz vagy az emberi kapcsolatok megdöbbentő ábrázolása. Ahhoz úgy is kell látni a világot, hogy az író a velejéig hatol, de Rowling ezt nem teszi szerintem, a felszínt karcolgatja, de azt nagyon kitartóan. Rengeteg munkát igényel az olvasótól, és közben nagyon keveset ad vissza.
Nehéz olyan szereplőt találni ebben a könyvben, akit kedvelni tudnánk vagy akivel azonosulni lehetne, a legpozitívabb érzésem bármelyik regényalakkal kapcsolatban a sajnálat volt. Viszont annyira alaposan a pofánkba dörgöli Rowling ezeknek a kisvárosi arcoknak a kisszerűségét, gyarlóságát, gyávaságát, gőgjét, ostobaságát, gerinctelenségét és félelmét, a kisstílű gondolataikat és a bennük fortyogó, udvariasan leplezett megvetést és gyűlöletet, hogy nemritkán a hányinger kerülgetett - és nem az a jófajta, "te jó ég, milyen durva az élet"-hányinger, hanem a rossz fajta, "hol érdekel engem más privát nyomora"-hányinger.
Ami még nagyon bosszantott, az az, hogy ez alapvetően egy politikus regény, erős társadalomrajz vagy -kritika akar lenni, de teljes kudarc a veséig hatolás tekintetében. Rowling úgy ír az egymástól elszakadt társadalmi rétegekről, a droghasználatról, a faji problémákról, az iskolai megfélemlítésről, mint aki már látott ilyet a tévében. Nem hiszem el neki. Szép a szándék, de nem éri el a célját.
A regény második felében hál'Istennek némileg felgyorsultak az események, bár nekem a befejezés is hatásvadász volt, és nem annyira tudtam átélni a katarzist, mert nem tartottam hihetőnek több szereplő esetében sem. De azért jobb volt, mint az eleje, és annyira örülök, hogy a végére értem, hogy ezért adok neki három csillagot.
A könyv hamarosan megjelenik magyarul is a GABO Kiadónál. Megtartották az eredeti borítót, amit először iszonyat rondának és jellegtelennek találtam, így retrospektíve viszont már tudom, hogy remekül illik a könyvhöz. Legalább nem árulnak zsákbamacskát.
És most alig várom, hogy JK Rowling visszatérjen a könnyedebb műfajhoz.