Nick James: A gyöngyháború (Éghajó Akadémia 1.)

A Főnix Könyvműhely egy ígéretesen hangzó és nagyon új sorozat kiadásába vágott bele: az Éghajó Akadémia (Skyship Academy) első kötete, a Pearl Wars csak tavaly jelent meg angolul, a folytatása pedig az idén Crimson Rising címmel. Az eredeti borítók szerintem meglehetősen steampunkos hangulatot árasztanak, úgyhogy rácuppantam a kiadó által felajánlott recis példányra, bár hamar kiderült, hogy nem ebben a zsánerben íródtak. Inkább amolyan posztapokaliptikus, kicsit sci-fis ifjúsági regény ez.
2095-öt írunk, a Föld nagy része szinte lakhatatlanná vált, az egykor volt Amerika lakosságának egy része a Kiválasztott Városokban él, amelyeket bioháló véd a kegyetlen klímától, mások a peremvidékekre szorulva, az elviselhetetlen hőségben tengetik életüket. Az emberek harmadik csoportja pedig felköltözött az égbe: hatalmas éghajókon élnek, és természetesen ellenséges viszonyban vannak a Kiválasztott Városokat vezető Egyesült Párttal. És mindenki a gyöngyökre vadászik.
A gyöngyök az űrből érkeznek, és iszonyatos mennyiségű energiát rejtenek magukban: egyedül ezeknek köszönhető, hogy még működnek a biohálók és lebegnek az éghajók. A regény főszereplője, Jesse Fisher, az Éghajó Akadémia legtehetségtelenebb hallgatója éppen egy gyöngyüzletet bonyolít le, aminek simán kéne mennie, csakhogy összetalálkozik egy fiatal kormányzati ügynökkel, Cassius Stevensonnal, és a találkozásnak meglepő következményei lesznek mindkettejükre nézve. A két fiú történetszála váltakozik a regény folyamán  - Jesse-ről E/1-ben, míg Cassiusról E/3-ban olvashatunk; már csak emiatt is közelebb kerül hozzánk Jesse alakja, meg egyébként is őt ábrázolja szimpatikusabb és szerintem árnyaltabb figuraként a szerző. Jesse-t barátok veszik körül, ami természetesen sok humor forrása, míg Cassius meglehetősen magányos figura, és igazából nekem kicsit közhelyes volt ez a kizárólag a szent ügynek élő, törtető, rideg, már-már robotszerű jellem.

Innentől picit SPOILERes:

Persze rövid úton kiderül, hogy a két főhős nem olyan hétköznapi srác, amilyennek látszanak, és beindul az akció: menekülések, harcok, robbanások, árulások, váratlan segítségek, tinédzser lamúr, minden, ami kell. Eléggé pörgős, olvasmányos, de inkább a tempóra gyúrt a szerző, mint a mélységre érzésem szerint. A végén van két csavar, amik közül az egyik kb. a könyv első oldalán borítékolható, a másik viszont engem rendesen meglepett, és tök más irányba viszi el a történetet, mint amire eredetileg számítottam. Emiatt kíváncsian várom a folytatást.

SPOILER VÉGE

A könyv egyik erőssége szerintem a kitalált világ, de erről még sokkal többet szeretnék megtudni, pl. arról, hogy Amerikán túl hogy néz ki a világ, van-e élet stb. (tudjuk, hogy nincs, de akkor is). Alapvetően jó a fordítás szerintem (Hudácskó Brigitta, a mi saját Bridge-ünk fordította), de néhol éreztem mögötte az angol szöveget, benn maradt néhány anglicizmus (most a masszív jut eszembe, ami a massive helyett szerepelt egyszer-kétszer, legalábbis ha jól sejtem). Összességében kellemesen lájtos olvasmányélményt kaptam, ami nálam három és fél gyöngyöt ért.