Gondoljatok bele a menekülés fokozataiba. Én speciel azért olvasok könyveket, hogy elbújjak a valóság elől, vagy valami ilyesmi. Szóval belemenekülök egy ilyen könyvbe, ahol (2044-ben) a civilizált világ szinte minden lakója egy virtuális világba, az OASIS-be menekül a rusnya valóság ellen, és még a szimuláción belül is van szimuláció: a számítógép őskorának nyolcbites játékaitól kezdve a legkomplexebb MMORPG-kig mindenfajta világban kipróbálhatják magukat az avatárok. Poén, nem? Tök jól ki van találva ez az OASIS: lehet benne iskolába járni (az ingyenes közoktatás óriási pozitívuma a rendszernek, és az olyan maguknakvaló gyerekek, mint a főszereplő Wade, akiket sokat szadiztak a valóságbeli iskolában, különösen is profitálhatnak belőle), lehet benne dolgozni, lehet benne játszani, szórakozni, párkapcsolatban, sőt házasságban élni anélkül, hogy a felek valaha szemtől szemben találkoznának, és ami a legkirályabb: a fantázia szinte végtelen számú birodalmát lehet meglátogatni benne Középföldétől a Marvel-univerzumon át a Halálcsillagig - áh, inkább nem is kezdem el sorolni.
És ebben a szinte végtelen adathalmazban rejtett el a világ megalkotója, James Halliday egy húsvéti tojást, amelyre halála után egy videoüzenetben hívja fel az OASIS összes felhasználójának figyelmét. Aki erre rátalál, az megörökli Halliday cégbirodalmát, úgyhogy elég komoly versengés indul meg a tojásért - ezt azonban csak annak van esélye megtalálni, aki teljesen beleássa magát Halliday agymenéseibe, vagyis a fent emlegetett, már ma is retrónak számító filmek, zenék, játékok, könyvek, képregények, szerepjátékok stb. világába. A mi Wade-ünk pont ilyen srác, úgyhogy ne is csodálkozzunk, hogy ott lesz a tojásra vadászó kockák - az úgynevezett nyestek - élbolyában.
Innen nagyon SPOILER:
A megidézett popkulturális termékek nagy részéhez hasonlóan ez egy klasszikus küldetéstörténet: megvan a szegényember legkisebb fia, a kincs, amit el lehet nyerni, a "jótett helyében jót várj" elvén szerzett barátok, a gonosz, semmitől vissza nem riadó ellenség, sok furfang, sok csata, és persze a szépséges királylány. :) Ez egy jól bevált, megunhatatlan formula, amit Cline nagyon jól kezel, és maximálisan kihasználja a benne rejlő lehetőségeket. Az eredmény egy izgis, lendületes, nagyon szerethető történet, amiben talán nem túl mélyek a jellemek - főleg a gonosz ábrázolása sablonos kicsit -, de ezért bőven kárpótol a fantázia tobzódása. A végén vártam még egy csavart, árulást a jók oldalán, de teljes hepiend lett, úgyhogy itt érezhető igazán, hogy ez voltaképpen ifjúsági regény.
SPOILER vége
Ki kell emelnem Roboz Gábor fordítását, ami szerintem remek, sikerült nagyon élő és nagyon magyar nyelvre átültetnie az eredeti szöveget, jól pörögnek a párbeszédek, klassz az egész. A cím miatt fanyalogtam egy kicsit, hogy miért nem lehetett ha nem is lefordítani - mert az nem lenne túl jó könyvcím, hogy Egyes játékos, készülj!, ez kétségtelen -, de akkor adni neki valami másik címet, ami legalább magyarul van, de egyrészt nincs ötletem, hogy mi lehetne az, másrészt ez amúgy egy tök jó könyvcím, szóval megbékéltem vele valahogy. :) A külcsínről annyit, hogy a borítója tök cuki (ki ez a Frank Rizzo?), viszont szerintem nem szerencsés az ötszáz oldal ilyen kis lapmérettel és ilyen kis margóval. Nem bírom, ha megtörik a gerinc :(
Hamarosan megírom a 2012-es év kiemelkedő könyvélményeit, és ez tutira köztük lesz. Ha nem is tökéletes, de nagyon jó kis könyv, ajánlom mindenkinek, aki örömmel olvas egy jó kalandot (nem kell hozzá kockának lenni). Köszönet az Agavénak a könyvért, részemről az ítélet: négy ajándék élet :)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése