Gisbert Greshake: A szeretet ára - Elmélkedés a szenvedésről

Rövid könyvecske nagyon fajsúlyos kérdésekről. Szerintem Greshake nagy szellemi tisztességgel néz szembe a szenvedés kérdésével és ennek teológiai vonatkozásaival. Elutasítja a leggyakoribb válaszokat a gyakran föltett kérdésre, hogy ha Isten valóban mindenható és az ember javát akarja, akkor miért engedi a rosszat (pl. „ezen nekünk kár is elmélkednünk, mert nem kaphatunk rá választ”, „minden úgy jó, ahogy van, mindennek van értelme, legfeljebb nem látjuk a nagyobb összefüggéseket”, „ahol világosság van, ott lennie kell sötétségnek is”, „a szenvedés, a betegség Isten büntetése a bűneinkért”). De azt is kimondja, hogy hiába találunk magyarázatot a szenvedés kérdésére, az az éppen szenvedőn nem segít, viszont ha az a célunk – márpedig ez a célunk –, hogy „a szenvedésen személyesen és egzisztenciálisan legyünk úrrá, és mivel a személyes egzisztenciánkhoz a töprengés és a gondolkodás is alapvetően hozzátartozik, a teológia feladata lenne megmutatni, hogy mely irányban érdemes elindulni a szenvedés megértésében, hogy hogyan lehet azt egzisztenciálisan fedolgozni és az életünkbe integrálni”.
Nagyon tetszett az a gondolatmenet, ahol a szenvedés kétféle fajtáját különbözteti meg:
„1. a fájdalmat, amit mi, emberek okozunk magunknak, másoknak és amit mások okoznak nekünk;
2. a fájdalmat, amely a valóság adott struktúráiból, teológiai szakkifejezéssel élve a »teremtésből« következik számunkra.”
Az elsőt az ember szabadságához köti: Isten úgy alkotta meg az embert, hogy az szabadon elfogadhassa és viszonozhassa) vagy elutasíthassa a neki felkínált szeretetét. Az elutasításból, elszakadásból következik, hogy az ember elveszíti kapcsolatát nemcsak Istennel, de saját identitásával is, amely teremtmény voltában gyökerezik, és ennek következményeit - a fájdalmat, szenvedést, rossz döntéseket, elveszettségérzést - nevezi a teológia bűnnek, ami megsebzi az embert és a világot is.
A második teológiailag nagyobb nehézséget okoz, és nagyon izgalmas, számomra új okfejtést hoz Greshake: a világ természetéből fakadó szenvedés - a természeti katasztrófák, a balesetek, a fizikai szenvedés, a betegségek, halandóság stb. - jelzik a világ integrálatlanságát, ellenszegülését, ami egyértelműen független az emberi döntésektől. Ugyanakkor ha "nem tekintjük az embert valami abszolút újnak, ha nem tagadjuk, hogy evolúciós kontinuumban áll a teremtés többi részével (...), akkor igaz, hogy szabadságának előképe már őelőtte megjelenik az evolúcióban, ott, ahol az meghatározatlannak, determinálatlannak tűnik, ahol szabadon bontakoztatja ki az erőit, ahol a véletlen újra és újra áttöri a szükségszerűséget. (...) a fejlődés nem determinált, nem szükségszerűen lefolyó vagy szigorúan szabályozott, hanem a játékban, a lehetőségek végigpróbálásában, tehát a véletlenben bontakozik ki. (...) A világ fejlődése próbálgatásokon, szerencsés véletleneken, de sok munkán és erőlködésen keresztül bontakozik ki." Vagyis Greshake következtetése az, hogy a szenvedés ténye nem mond ellen a teremtő Isten, illetve a teremtés jóságának, sokkal inkább a szabadság, a szeretet ára.
Persze ebből azonnal következik a kérdés, hogy nem túl magas-e ez az ár. Greshake azt mondja, Isten semmiképpen nem akarja a szenvedést, de nem a szabadság visszavonásával szünteti meg azt, hanem azáltal, hogy maga is belebocsátkozik a szenvedésbe, és sajátjává teszi azt. Vállalja az általa felkínált szeretet következményét, a szenvedést is, azért, hogy legyőzze azt. Jézus azáltal, hogy nem szállt harcba az erőszak uralmával és a bűnnel – mert az csak megsokszorozza az erőszakot és a bűnt –, hanem a szeretetből fakadó életvitelt és tanítást folytatta, és vállalta ennek következményét, a szenvedést és erőszakos halált, ugyanakkor kiutat mutatott a világnak a szenvedésből, megmutatta, hogy van út Istenhez, az eltörött kapcsolat helyreállítható. „A kereszten megmutatkozik, hogy ott, ahol a szenvedést szeretetből átvállalják, hogy legyőzessen, körülveszi azt az élet ígérete: a feltámadás, az Atya válasza a Fiú keresztjére, ez a kezdete minden szenvedés végének.”
Greshake végkövetkeztetése az, hogy a keresztényeknek ebben is követniük kell Krisztust: küldetésük a világban a szenvedés megszüntetése, ami nem történhet meg anélkül, hogy maguk ne élnének át szenvedést. És ha legyőzhetetlen szenvedéssel találkoznak, akkor is van mit tenni: megakadályozni legalább azt, hogy továbbterjedjen, hogy másokra visszacsapjon, és hogy a szenvedő magára maradjon. A szenvedés ilyen „átváltoztatásának” terepe az ima, az Istenhez való kiáltás. „Csak aki szeret, az képes a kereszt hordozására, a fájdalom integrálására és legyőzésére. Ha az ember szeretetben és szeretetből szenved, annak az Istennek az útját járja, aki inkább »együtt szenved« a teremtéssel, mint hogy visszavonja annak szabadságát.”
Elég hosszan írtam róla, de szerettem volna a legfontosabb gondolatokat összefoglalni belőle. Mindenképpen érdemes elolvasni azoknak, akiket foglalkoztat ez a kérdés, már csak azért is, mert nagyon jól megválasztott idézetekkel támasztja alá gondolatmeneteit Greshake.