2014. április 26.

Koji Suzuki: Edge

A véleményem röviden (ebből is megtudtok mindent a regényről):

Ennek a könyvnek a legizgalmasabb része az ajánlott irodalom. Ha 2012-ben ez a könyv nyerte a Shirley Jackson-díjat, mennyire lehetett gyatra a többi?

A véleményem indokolatlanul hosszan (innentől NAGYON SPOILERes, de úgysem érdemes elolvasni a regényt):

Édes jó istenem, hol kezdjem?
Kezdjük a fülszöveggel. „Edge begins with a massive and catastrophic shifting of the San Andreas fault.” Well, no, it doesn’t. Ami azt illeti, csak a könyv harmada után derül ki, hogy a titokzatos eltűnéseknek, amik ügyében nyomoznak a főhősök, közük van a tektonikus aktivitáshoz. Pontosabban a kőzetlemezek találkozásának közelében fordulnak elő egyre gyakrabban az eltűnések, ahol eközben zéró mágneses mező van, és még napkitörések is színesítik a programot. (Van itt minden, mint a búcsúban!) Konkrét szeizmikus mozgás egyetlenegyszer történik a könyvben, és az sem Kaliforniában. Mindegy, gondolom, az amerikai olvasók figyelmét ezzel lehet felkelteni. És/vagy már megint nem olvasta el a könyvet a fülszövegíró. (Nem tudom hibáztatni.)

A szájensz. Merthogy ettől kéne jónak lennie ennek a könyvnek. A szájensz, kérem, sose volt még ennél unalmasabb. Komolyan, visszasírtam Dan Brownt. Ő is olyan dolgokat mond el, amiktől legfeljebb egy tízévesnek kéne hogy leessen az álla, de még mindig izgalmasabban csomagolja, mint Suzuki. Jó, én értem, hogy nem lehet mindenki Alastair Reynolds vagy pláne Neal Stephenson, hogy csak két példát mondjak a kedvenceim közül, akik képesek tudományos teóriákat izgalmasan tálalni, úgy, hogy az a történetnek szerves részévé váljon (sőt az utóbbi úriember még élvezetes párbeszédeket is tud csinálni ugyanebből, irány mindenki Anathemet olvasni!), de baszki, Koji, te tényleg ennyire topának nézed az olvasóidat? A könyvben leírt tudományos elméletek egy félbetépett A5-ös lapon összefoglalhatóak lennének. A könyv kb. kétharmadánál van egy rész, amikor végre megtalálják a főszereplő 18 éve eltűnt apjának utolsó naplóját, és abból kapunk egy hosszú részletet. Asszem én még ennél érdektelenebb tudományfilozófiai szófosást nem olvastam.

A természetfeletti szál. Hát itt lettem egészen ideges. Most akkor döntsük már el (szerintem), hogy tudományos(-fantasztikus) regényt írunk, vagy misztikus thrillert! Hogy jönnek ide a víziók, az időben előre- meg hátrafelé való pillantgatások, az ÖRDÖG MAGA BASZKI??? Kapaszkodjatok meg: az ördög, vagy valami hozzá nagyon hasonló – igazából sosem derül ki, kicsoda-micsoda – visszamegy az időben, hogy kitalálja a nullát, hogy emiatt majd egyszer szétessen az univerzum. Mert a nulla szétfeszíti a racionális számok közötti teret, és akkor összedől a világ. WHAT THE ACTUAL FUCK?

Aztán mi volt ez a tempó? Mi volt ez a piszlicsáré részletekben elvesző, terjengős, ásítatos csigamenet? A regény cselekményét öt tőmondatban össze lehetne foglalni. Hogy lett ebből közel 400 oldalas regény? Mi van a tátongó lyukakkal, inkonzisztenciákkal a cselekményben? (Csak emlékeztetőként, ha esetleg valaki később olvasná, és kérdezné, mire gondoltam: Miért nem mondja el Saeko rögtön, hogy megtalálta a naplót? Miért ugrik le Seiji a tetőről? Miért látja őt Saeko kétszer egymás után lezuhanni? – Ennek nyilván van oka/jelentése, de sosem tudjuk meg, mi. – Ha a végén Seiji, vagy bármi is az, nem megy át a féreglyukon, akkor hogyan lehet, hogy feltűnik a bolíviai reliefen? És így tovább.)

És végül: talán nem szép dolog fikázni egy szerzőt a regénye nyelvezetéért, ha nem az anyanyelvén ír, de mindenki sokkal jobban járt volna, ha Suzuki japánul írja meg a könyvet, majd egy olyan valakivel fordíttatja le, aki nem akarja minden mondatban fitogtatni a kétségtelenül bő szókincsű, ámde fájdalmasan tankönyvízű, iskolás nyelvtudását. Hadd mutassak egy példát:
” ’There’s an Italian place in this neighborhood that has a unique flair. What do you say?’ Hashiba suggested.
’Sure. Anything goes,’ Saeko replied, her response an approval of the proposed cuisine rather than of the invitation itself.”
Hát beszélnek így élő emberek? Ugye, hogy nem! És végig ennyire merev, életszerűtlen, sőt élettelen. (Jaj, ne tudjátok meg, mennyire kínos orvosi pornó volt a szexjelenet leírása! Elsődleges és másodlagos nemi jegyek konkrét méreteinek megadásával!!!) Plusz zavaró tényező, hogy a szereplők nagy része japán, és egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan beszélnének egymással japánul, mert fogalmam sincs a japán nyelvről és társalgási kultúráról, és lehet, hogy ők tényleg ennyire merevek a valóságban, de ez angolul szimplán csak nagyon bénán hangzik. De úgy összességében hótgagyik a szereplők, és az itt-ott előbukkanó szexizmusra már ki sem térek, mert szerintem tudatában sincs ez a szerencsétlen, milyen gáz dolgokat írt házasságról és párkapcsolatról.

Egyébként Suzuki írta a Kör-filmek, illetve a Fekete víz alapjául szolgáló könyveket, és ha azokból indulok ki, némi fogalma kellene hogy legyen a feszültségteremtésről, de ezt megint nem sikerült angolul megoldani, szóval horrornak/thrillernek is nagyon sápatag.

Ötből kettő és fél rejtélyes eltűnés. Azt is csak az ötletért, mert ebből lehetett volna jó könyvet írni.

Nincsenek megjegyzések: