2014. június 4.

Lakossági szerelmi vallomás


Mióta veled járok, minden reggel
izgatottan, vágyakozva ébredek fel,
kapkodva öltözöm, rohanok a randevúra,
a megállóban leslek, várlak szívdobogva,
és ha jönni látlak, az arcomon önkéntelenül
mosoly terül szét, a nap kisüt, az ég felderül.
Mióta ismerlek, felgyorsult az életem,
nincs többé unott várakozás, késéstől való félelem,
minden bajt feledtetsz velem, te szíved ajtaját kitáró,
107E viszonylatban közlekedő Mercedes-Benz Citaro.

Te minden buszok legbuszabbika!

Jöttödre endorfin-tűzijáték pukkan az agyban,
tiszta augusztus huszadika.
Mert látványod oly’ megejtő, bár nemcsak külsődért szeretlek:
télen fűtesz, nyáron klímával adsz a kényelemnek.
Én még nem is ültem Mercedesben teelőtted.
Mikor először forgalomba álltál, rögtön tudtam: nekem lőttek,
mert itt ez a 18 méteres, négyajtós, csuklós kasztni,
nem akarok én már ezek után soha mással utazni.

Optimista égszínkék fényezésednek jár a pusza.
Nem véletlenül vagy te a kontinens legsikeresebb városi busza!
Leszállásjelző gombjaid kerekded, bumfordi bája
és mindenek felett való ergonómiája,
alacsonypadlós komfortod, akadálymentességed
téged minden más busznál inkább versenyképessé tesz.
A Volvo Alfa legfeljebb béta lehet mögötted
(még ha lehajtható üléseid elhelyezésébe bele is kötöttek),
mindenesetre megenném a rezsicsökkent bérletem,
ha nem nyomnád le nagyon durván egy buszszépségversenyen.

De én drukkolnék neked a buszolimpián is, ha kijutnál,
csak az az egy bánatom, hogy nem állsz meg a Cinkotai útnál.
Így át kell szállnom a Bosnyákon a hetesről,
mert a férficipőt sem vesszük ugyebár a hentestől,
a tömegek szállítását is bízzuk a profikra,
és a felszíni közlekedésben te vagy az egyértelmű non plus ultra,
miattad tán még a BKK is megérdemelten tesz szert némi profitra.

De ettől még nem kevésbé forró ez a szerelmi vallomás,
a Bosnyáktól úgyis csak egy pillanat a Zugló vasútállomás.
Nem bohóckodunk a Róna utcánál (oppardon, az már Tisza István tér,
megállónevek tekintetében a memóriámra némi frissítés ráfér),
szóval száguldunk a belváros felé, megálló nincs fölösleges
(ciki, nem ciki: amúgy sem tudom, ki volt az a Reiner Frigyes).

O530 G, azaz Gelenk,*
a modern városi élet szaga bizony néha téged is beleng.
De én úgy szeretlek, hogy rajtad mindenkinek helye van:
a csövinek, a zsebesnek,
a kutyának, a gyereknek,
a soványnak, a dagadtnak,
a csórónak, a gazdagnak,
a Vitézy Dávidnak,
aki most meg már megint azt találta ki,
hogy ezentúl 107 helyett nyolcas számot fogsz hordani,
de nekem mindegy, én járok akkor is veled hűségesen,
mert te vagy az utazóközönség egyetlen öröme itt a végeken,
hol még a madár meg a négyes metró se jár.
Nagy ajtószárnyadat borítsd ránk, babakék városi batár.


* csuklós

















A kép forrása: http://www.vezess.hu/haszonjarmu/gurulo_babahaz_budapeste/42873/

Elhangzott 2014. február 20-án, az V. molyos slam poetryn.

Nincsenek megjegyzések: