2011-es összefoglaló, kis késéssel

Na, csak eljutottam idáig is, mármint hogy írjak a tavalyi évről az olvasmányaim tükrében. Gyorsan visszalapoztam, és azt láttam, hogy 2010-ben 65 regényt olvastam, mesekönyvekkel, miegyébbel együtt 72 könyvet, amit 2011-ben sikerült magasan túlteljesíteni. Összesen 121 könyvet olvastam el tavaly, ezek között volt
60 regény;
7 novelláskötet vagy kisregény (vagy egyéb nagyon rövid mű);
1 verseskötet :)
36 mesekönyv (naná);
10 ismeretterjesztő mű, kézikönyv, szakácskönyv, munka gyanánt olvasott dolgok stb.;
7 képregény.

Műfajok szerint:
szépirodalom: szigorúan mérve 23, ezt most elég kevésnek találom;
krimi: 16, ez viszont meglepően sok;
ifjúsági: 14 - az év eleji Harry Potter-újraolvasás elég rendesen megdobta;
sci-fi/fantasztikus: 7 - ez is kevés ahhoz képest, hogy amúgy sok ilyet fogyasztok.

A kiemelkedő, emlékezetes olvasmányok:
Marina és Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei - egyértelműen az év könyve számomra.
Spiró György: Tavaszi Tárlat - nyilván nagyon más módon, de nem kevésbé hatásos és zseniális regény.
David Mitchell: The Thousand Autumns of Jacob de Zoet - ez a pasi mindig levesz a lábamról.
Christoph Ransmayr: A repülő hegy - belevesztem a kékjébe.
Clive Barker: Weaveworld (Korbács) - lenyűgöző a fantáziája.
David Sedaris: Me Talk Pretty One Day - ezt hangoskönyvben hallgattam a szerző előadásában, és sírva röhögtem.
Kamarás István: Megjelöltek - egy elfeledett kincs.
Nádas Péter: Saját halál - azóta sem tudtam artikuláltan kifejezni a véleményemet ezzel a könyvvel kapcsolatban. Újra el fogom olvasni, pedig ez ritkán fordul elő.

Az év csalódásai:
Geert Kimpen: A kabbalista - jaj.
Csányi Vilmos: Kisfiam, Ikarosz - jajjaj.
John Twelve Hawks: Az utazó-trilógia - meh.

A tavalyi vállalásokról annyit, hogy a várólista-csökkentős kihívást bebuktam, a 12-ből hetet sikerült elolvasni, mert sosem épp azokhoz volt kedvem. El is döntöttem, hogy az ideire nem jelentkezem, viszont másik feladatot szabtam ki magamra: a kölcsönbe harácsolt könyveket szépen elolvasom és visszaadogatom záros határidőn belül. Nyilván Agatha Christie összes művét sem sikerült elolvasni egy év alatt, de erre nem is igazán számítottam. :) Az év elején még egész jól lendületben voltam, tán ötöt el is olvastam, de elakadtam ott, hogy nem tudtam beszerezni a kiadás sorrendjében következő könyvet, amin azóta sem sikerült továbblépni. Majd egyszer. :)
Úgyhogy erre az évre csak azt vállalom, hogy nem vállalok semmit, úgyis rám esik majd valami a könyvespolcról.

2010-es évértékelés, 2011-es előirányzat

Egy éve blogolok, úgyhogy illik valami összefoglalást írni, gyorsan átfutottam, miket olvastam az idén, és egészen meglepődtem. Hosszú volt ez az év és eseménydús, született egy kislányunk, hazaköltöztünk Magyarországra, ehhez képest (ha szigorú vagyok és nem számolom a mesekönyveket, akkor is) 65 könyvet elolvastam az idén, ami nem is rossz. Ezek közül kiemelném azokat, amelyek azóta is gyakran eszembe jutnak, amelyek a legnagyobb hatást tették rám:
Eric-Emmanuel Schmitt: Oscar et la dame rose (Oszkár és Rózsa mami)
Marilynne Robinson: Gilead
Martin Amis: Time's Arrow
Cormac McCarthy: The Road (Az út)
Amélie Nothomb: Métaphysique des tubes
Vladimir Nabokov: Lolita
David Mitchell: Ghostwritten (Szellemírók - újraolvasás volt)
Jon Krakauer: Into the Wild (Út a vadonba)
Robert J. Sawyer: Flashforward (A jövő emlékei)
Máté Angi: Mamó, Volt egyszer egy
T. H. White: The Once and Future King (Üdv néked, Arthur, nagy király)
Justin Cronin: The Passage (A szabadulás - megjelent magyarul is, keressétek!)
Ez 13 igazán jó könyv; nem is rossz arány egy évre, hogy az összes elolvasott mű egyötöde kimondottan emlékezetes volt. Bár az év utolsó negyedére kevés olyan jutott, amiért igazán tudtam lelkesedni, volt néhány mellényúlásom, úgyhogy meg is fogadtam (lásd az előző bejegyzésben), hogy szigorúbb leszek, nem fogok olyan könnyű kézzel válogatni.
2011-ben pedig több molyos olvasási projektbe is becsatlakozom: egyrészt tagja lettem a gyilkos bandának, amely bűnszövetkezet azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egy év alatt elolvassa Agatha Christie össze művét. Én be fogom érni a regényekkel, abból is van épp elég (65 vagy mennyi), majd meglátjuk, év végére én győzök vagy ők. :)
Beneveztem a Lobo által szervezett várólista-csökkentő akcióba is, és szentül megfogadtam, hogy ezt a 12 régóta várólistás könyvet mindenképpen elolvasom az idén:
Clive Barker: Weaveworld (Korbács)
Diane Setterfield: The Thirteenth Tale (A tizenharmadik történet)
John Twelve Hawks: The Traveller (Az utazó)
Kamarás István: Megjelöltek
Lackfi János: Halottnéző
Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország
Patrick Rothfuss: The Name of the Wind (A szél neve)
Wilkie Collins: The Moonstone (A Holdgyémánt)
Kondor Vilmos: Budapest Noir
Marina és Szergej Gyacsenko: Alexandra és a Teremtés növendékei
Robert Nye: Faust
D. R. Hofstädter: Gödel, Escher, Bach
Továbbá szeretnék befejezni egy-két megkezdett sorozatot (Csodaidők, Anne, Matthew Shardlake, ja, és hamarosan megjelenik Jean M. Aueltől A Föld gyermekei-sorozat utolsó része!), meg persze néhány klasszikust újraolvasni vagy bepótolni, meg több kortárs magyart, de mindenképpen kevesebb divatos könyvet, és ott az a hatalmas könyvespolc, meg az e-olvasó, szóval könyvekben az idén se lesz hiány, csak időm legyen rájuk. Mindenkinek jó olvasást 2011-re!

Ui.: filmekről már nagyon rég írtam, de az az igazság, hogy nem is láttam mostanában igazán emlékezeteset (a HP7-et kivéve természetesen, de az csak azért emlékezetes, mert függő vagyok), de mihelyst látok valami jót, ígérem, írni fogok róla. Múzeum, koncert? Ne viccelődjünk, kérem :)

10+1

Engem is utolért a könyvesbloggerek között taroló legújabb őrület, miszerint ajánlani kell 10+1 jó könyvet, majd továbbadni a labdát öt másik embernek. (Ezúton is köszönet pumának, szeeenek, sssajtnak és fickának, hogy nekem passzoltak.) Hát én annyira lassú reagálású vagyok, hogy szerintem már mindenki megírta a magáét ebben a témában, úgyhogy a továbbadás nem biztos, hogy menni fog, de olvasnivalót szívesen ajánlok.

1. Leonie Swann: Glennkill - Egy birkanyáj nyomoz pásztoruk gyilkosa után. Görbe tükör az emberről. Vicces és elgondolkodtató.
2. Richard Adams: Gesztenye, a honalapító (Watership Down) - Szintén állatos könyv (konkrétan nyulas), de annak ellenére, hogy a Móránál jelent meg vagy harminc éve, szerintem egyáltalán nem gyerekeknek való. Angliában alapmű (42. lett az ottani Nagy Könyv-szavazáson), nálunk szinte senki nem ismeri. Újrakiadásért ordít, addig is keressétek a (gyerek)könyvtárban.
3. Lengyel Péter: Macskakő - Emészthető, sőt kifejezetten élvezetes posztmodern regény, na ezt add össze. A történet egyik szála a 19. század végi pesti belvárosban játszódó bűnügyi történet - illusztrációként egy_ember blogját lehet nézegetni hozzá. De kriminél sokkal több, na egész megjött hozzá a kedvem, lehet, hogy újraolvasom. :)
4. Gordon Dahlquist: Az álomfalók (The Glass Books of the Dream Eaters) - Most csak annyit mondok, hogy erotikus viktoriánus steampunk kalandregény, és ha ez nem kelti föl az érdeklődéseteket, akkor fityisz. :) (A Molyon a magyar kiadást mindenki legfeljebb közepesre értékelte, én eredetiben olvastam, és ellenállhatatlannak találtam - lehet, hogy szar a fordítás?) Van folytatása is, de egyelőre csak angolul jelent meg (The Dark Volume), sajnos nem olyan jó, mint az első rész.
5. Cory Doctorow: Kis testvér (Little Brother) - Nemrég jelent meg magyarul, érdemes lecsapni rá. Felnőtteknek is ajánlott ifjúsági regény arról, vajon jó-e nekünk, ha minden lépésünket, mozdulatunkat, vásárlásunkat stb. figyelik. Vigyázat, a lázadó szellem ragadós!
6. Richard Yates: A szabadság útjai (Revolutionary Road) - Iszonyat kemény regény a házasságról, meg arról, hogy milyen kutya nehéz felnőni az ifjúkori elképzeléseinkhez saját magunkról. Nagyon ajánlott minden felnőtt embernek. (A Csernus is ezeket mondja, csak nem tud írni.)
7. Bernard Werber: A hangyák (Les Fourmis) - Ismét egy állatos, úgy látszik, ez a zsánerem. Nagyon érdekes, ahogy leírja, hogy látják (és szagolják) a hangyák a világot. Rejtélyek és nyomozás ember- és hangyavilágban egyaránt. A Konkrét Könyveket kéne zaklatni, hogy adják ki a második-harmadik részt is...
8. Günter Grass: A bádogdob (Die Blechtrommel) - No, ez is megérett az újraolvasásra, most csak annyit tudok mondani, hogy tíz éve, amikor olvastam, kiemelkedőnek találtam; aztán ha elolvassátok, és nem tetszik, fejbe verhettek vele, jó vastag.
9. A. S. Byatt: Mindenem (Possession) - Bölcsészszerelem, bölcsésznyomozás, nem csak bölcsészeknek.
10. Louis de Bernières: Don Emmanuel háborúja (The War of Don Emmanuel's Nether Parts) - Ha egy kicsit is megérintett Márquez, akkor ezt nagyon ajánlom, de ha nem, akkor is, mert azt leszámítva, hogy Dél-Amerika meg némi mágikus realizmus, nagyon más. Elsősorban nagyon vicces, aztán a következő részek - Señor Vivo és a kokainbáró (Señor Vivo and the Coca Lord), valamint a magyarul még meg nem jelent The Troublesome Offspring of Cardinal Guzmán - már sokkal szomorúbbak és mellbevágóbbak.
+1 (egyébként valaki árulja el, miért pont ennyi): Márton László: Árnyas főutca - Hogy a végére legyen még egy magyar, amit nagyon kevesen olvastak, pedig nagyon jó. Háborúról, elhurcoltakról, elesettekről, visszatértekről, emlékezésről.

Akik még nem írtak ilyen listát, de kíváncsi lennék a könyvajánlóikra: entropic, Pável, MC - és itt megáll a tudomány, mert már mindenki mást eltaláltak legalább egyszer a könyves bloggerek közül, akiket olvasok. Úgyhogy az a kérésem, kedves nem könyves bloggerek, hogy írjatok ti is ajánlót, aztán kérünk linket. :)

Lis(z)tomania

Az első könyves posztot kezdjük rögtön egy kis zenével, ma úgyis egész nap ezt dudorásztam:



(Megjegyzés: aki bármiféle értelmet ki tud hámozni ebből a dalszövegből, ossza már meg velem légyszi.
Töprengtem, hogy miről - melyik könyvről - is szóljon az első könyves bejegyzésem, aztán a dal címétől megihletve úgy döntöttem, hogy kielégíthetetlen maximalizmusom jegyében listákról fogok írni. Vannak ilyen listák, mindenki találkozott már legalább eggyel: csak arra jók, hogy az ember azt érezze, mennyi mindent nem olvasott még.
Ott van például - hogy kíméletesen indítsunk - a Nagy Könyv százas listája. Ez még nem is olyan rémisztő, kb. 25-öt nem olvastam belőle (nem tudom pontosan, mert van, amire nem emlékszem, hogy olvastam-e). Ez egy év alatt könnyen pótolható (lenne, ha pont ezek a könyvek érdekelnének életemnek ezen a pontján). De éppen ezért kiábrándító is ez a lista: csomó olyan könyv van rajta, amit olvastam, de nem biztos, hogy levenném a polcról még egyszer. Semmi meglepetés, semmi kihívás, és még csak nem is feltétlenül a legjobb könyvek.
Akkor már izgalmasabb ugyanennek az angol verziója, a Big Read kétszázas listája. Ebből már legalább a felét nem olvastam (megint csak nehéz megmondani, mert Terry Pratchett elég rendesen képviselteti magát a listán, és őszintén szólva már fogalmam sincs, mit olvastam tőle és mit nem), de az olvasatlanok nagy része is jól ismert, klasszikus regény, csak néhány (Magyarországon relatíve) kevéssé ismert könyv van közöttük. Azért ezt a listát már nagyobb kedvvel olvasnám végig (és fogok is belőle csipegetni).
Aztán ott van a Time Magazine két kritikusa, Lev Grossman és Richard Lacayo által összeállított százas lista az elmúlt 9 évtized legjobb angol nyelvű könyveiből. (Itt sokkal mutatósabb formában lehet végigböngészni.) No, ennek bizony már csak a negyedét olvastam, és úgy érzem, van is közte olyan, aminek érdemes lesz utánanézni.
Szintén angol nyelvű regényeket díjaznak 1969 óta a Booker Prize-zal, ami úgyszintén izgalmas kis lista. Ott van aztán az irodalmi Nobel-díjasok listája, amiből szintén lehet szemezgetni, bár nem egy-egy könyvért, hanem a szerző teljes munkásságát figyelembe véve ítélik oda, tehát mindenki maga választhat, mit szeretne az adott szerzőtől olvasni. (Itt meg itt lehet ötleteket szerezni.)
És az überbrutál, befejezhetetlen, minden maximalista olvasó és listamániás rémálma: az 1001 könyv, amelyet el kell olvasnod, mielőtt meghalsz. (Eredetileg könyvként jelent meg, de a magyar kiadásról nem hallottam jókat.) A kell szóval persze nem értek egyet, és különben sem fog sikerülni, de ennek a listának az a nagy erénye, hogy nemcsak angol nyelvű műveket tartalmaz, hanem elég rendesen átbogarássza a világirodalmat. Egyszóval lehet belőle válogatni, csemegézni rendesen, sosem hallott szerzőket és könyveket felfedezni, és ezért már megéri. (Ha pedig szeretnéd tudni, mennyire reménytelen vállalkozás végigolvasni ezt a listát, töltsd le az Excel táblázatot innen, és lásd, milyen sok dolgod van még életed hátralevő részében. Nekem még kb. 850 hátravan...)
Update: időközben felfedeztem, hogy már a kölykök sem mentesek a listamánia szörnyű nyomása alól: van ám 1001 gyerekkönyv is, amit el kell olvasni, mielőtt felnősz. (A lista megtalálható itt, de nem tudok közvetlen linket adni hozzá, jobboldalt fölül a legördülő menüben az utolsó.) Számoljunk: az évenként 55,6 könyv. Magyarul hetente legalább egy. Az nem is vészes, igaz? Bár ahhoz, hogy A Gyűrűk Urát egy hét alatt elolvassuk, elég maratoni meseolvasó szessönöket kéne rendezni esténként...